Spartan Orfű [2020. június 27-28]
Orfű Beast [2020.06.27] – 21 km – 800 m szintkülönbség – 33 akadály – 32 teljesítve – 6óra 45perc
Orfű Sprint [2020.06.28] – 6,5km – 336 m szintkülönbség – 20 akadály – 19 teljesítve – 3óra 22perc
Komoly elvonási tünetekkel vágtam neki az orfűi hétvégének. Ez a 2 futam amúgy is szerepelt az idei listán, de 161 nap kihagyás után kötelezőnek éreztem a részvételt, főként mivel az elmúlt 2 hónapban megsokszorozódott az akadályfutós álmaim száma. Egyedüli kérdőjel a vírus miatti kötelező 14 napos karantén miatt vetődött fel, de személy szerint úgy voltam vele, hogy megér 14 nap háziőrizetet a 2 futam. Aztán 10 nappal az indulás előtt, enyhítettek a szigorításokon és szabadon lehetett közlekedni a magyar-román határon.
A szombat hajnali adrenalin löket már korán felköltött. Az ilyenkor szokásos rituálét háromszor is végig csináltam. Leellenőriztem a mankóim állapotát, újra és újra átnéztem a felszerelésem (sótabletta, magnézium és energia zselék), majd (türelmetlenül) türelmesen vártam, hogy elinduljunk a fesztiválterületre.
3859 óra telt a legutolsó Spartan finishem (Besztercebánya Winter Sprint) és az Orfű Beast rajtja között. Háromezer nyolcszáz ötvenkilenc hosszú óra.
Volt szerencsém ismét az Elit kategóriával együtt rajtolni. Na, nem azért mert olyan profi „futó” lennék, sokkal inkább, mivel tudott dolog, hogy úgyis hosszú lesz a futam, a szervezők pedig szeretnék, ha beérnék még a fesztiválterület zárása előtt. Ezért ezúton is köszönet Hajninak.
A startnál már tombolt bennem a szörny, érezni akartam, ahogy a füstgránát marja a torkomat és beindul a folyamat. Aztán visszaszámolt az óra és végre elrajtoltunk. Az első pár száz métert a kemping területén tettük meg. Az ott lakók és a helyiek gondoskodtak arról, hogy extra dózis motivációval szántsam fel a pályát. Első akadálynak a 152cm magas fal volt felállítva, amit egy komoly Mecsek-mászás követett. Hiába fognám a hőségre a gyatra állóképességemet, beismerem, hogy a karantén időszakban kevés hangsúlyt fektettem a kardió edzésekre. Az a bizonyos motor ideje korán felfőzte a vizet, szerencsémre a kora reggeli órákban az erdei árnyék még tűrhető körülményeket szült. A pályaadatok ismeretében tudtam, hogy nem hajt a tatár és, hogy az eplényi Beastnél egy fokkal könnyebb pályát raktak össze a szervezők. Így lazább tempóra kapcsoltam és szépen lépésben faltam az akadályokat. Előbb a gerendát, majd az egyensúlyt tudtam le, majd jött egyike a kedvenceknek, a majomlétra. A saját testsúlyos, mászós akadályok mindig extra lökést adnak a folytatáshoz. Jól esik kis majomként végig száguldani ezeken. Innen felgyorsultak az események és egy pillanat alatt újfent a fesztivál területen találtam magam, ahol szembejött a dárda…
Szokás szerint rákészültem az akadályra, előre engedtem az AgeGroup-osokat, nyugalmi állapotba hoztam a pulzusom, kitisztítottam a fejem, majd odaálltam az általam szimpatikusnak vélt akadályhoz. Okosan felmértem a távolságot, megtaláltam a dárda súlypontját, vettem egy nagy levegőt és eleresztettem a dárdát… Túldobtam. A dárda a szalmabála tetején landolt, és hiába nem esett le, a szabály szerint bele kell dobni a bábuba. Vitáztam kerek 5 másodpercet az akadálybíróval, főként, mert a tavaly egyik versenyen tovább engedtek az önkéntesek egy hasonló dobás után. De az önkéntes szava az utolsó. Mérges voltam magamra és elkullogtam burpeezni. Az a 30 darab négyütemű nagyon fájt. Még később, mikor újfent a hegyet másztam is csak azon agyaltam, hogy mit rontottam el. Aztán belefutottam az idei év „legkedvencebb” akadályába, a zsákcipelésbe és hamar elillant minden méreg, amit a dárda iránt éreztem.
Az újfajta homokzsákok végre standardizáltak. A férfiak egy 27kg-os, míg a nők egy 18kg-os példányt kell elvigyenek egy körre. Eddig mondhatni egyszerű dolgom volt, mivel kiválasztottam egy olyan zsákot, ami felfeküdt a vállaimra és azzal nekilódultam a körömnek, most viszont az új palacsinta zsák sehogy sem helyezkedik, és megkeseríti a mankósok életét. Kb. 30 percet töltöttem el, míg körbe értem…
Az új vagy megújított akadályok közül a homokzsák után a Z-fal, ami kisebb csalódás számomra. Tudom, hogy ez a norma és más régiókban már évek óta a lyukas falon másznak a versenyzők, nekem mégis, pont azért, mert nehezebb volt teljesíteni a régi verziót, sokkal jobban tetszett. Persze lebecsülni ezt az akadályt sem szabad, mert hamar becsúszik a 30 burpee, ha az ember fennhéjázva megy neki. Az elhibázott dárda után minden akadálynál extrán koncentráltam a pontos és hibátlan végrehajtásra. Szimpatikus volt a Beater és az Ape-Hanger, újfent kis majom lehettem és kihasználhattam a súlyomból adódó előnyt.
Az igazi akadályt egész hétvégén a hőmérséklet szolgáltatta. A 35 fokos, tűző nap megviselte a versenyzőket. Viszont, az igazi hősök, az önkéntesek végig toltak 2 napot egy-egy akadálynál. Masszív respekt nekik a fáradhatatlan munkájukért. Nekünk versenyzőknek azért volt szerencsénk megmártózni a tóban és lehűteni a túlforrósodott alkatrészeket.
Így a Beast, ha önmagában nem is volt egy extra nehéz pálya, a hőmérséklettel karöltve ügyesen leszívta az én energiámat is. Ha számításaim nem csalnak, kb. 6 liter vizet fogyasztottam el, csak a futam alatt. Szerencse a frissítés megint jól ment, és kétszer is megálltam egy hosszabb pitstopra, hogy elfogyasszak egy zselét vagy energiaszeletet. Az első 8 kilométer után, bíztam benne, hogy beférek 6óra 30perc alá, aztán a vége 6:45lett.
A dárdát leszámítva, maximálisan elégedett vagyok a teljesítményemmel. A testem is jól bírta a gyűrődést, nem görcsöltem be egyszer sem. Nem sérültem le (a tenyeremről leszakadt bőr meg amúgy is fölösleges volt). Élveztem a pályán töltött idő minden másodpercét.
A vasárnap, akár csak tavaly június 28-án, ismét tanúja lehettem Jakab Attila (JakabA – Challengephoto) barátomnak. Míg egy éve egybekelt kedves feleségével, Bánházi Ágnessel, idén, házassági évforduló gyanánt, kipróbálta ő is magát egy Spartan futamon, mint versenyző. A buli-Sprint jól sikerült. Igaz dárdát dobni nem tanultam meg 1 éjszaka alatt, de végig szlalomoztuk a pályát együtt és megünnepeltük az egy éves évfordulót rendje és módja szerint.
Összeségében sikeres hétvégét zártam. Nagyszerű volt a barátok körében töltött idő Pécsett, feltöltődés volt találkozni megannyi nagyszerű Spartaival ismét. Hálás vagyok a sok biztatásért és kedves szóért, amit a verseny előtt/alatt és után kapok Tőletek. Hiába csinálom ezt az egészet önmagamért, és hiába harcolok csakis önmagammal a pályán, az elszántságomat és kitartásomat kicsit Nektek is köszönhetem. Legális dopping vagytok a számomra!
https://www.youtube.com/watch?v=OvQWaue_CK4
Találkozunk Kromerizben és Pezinokban. Végre felpörögnek az események.
¡AROO!
Hozzáadás a kedvencekhez 
Vélemény, hozzászólás?