Átváltozás, azaz ráléptem az “útra”. – 3.rész

Átváltozás, azaz ráléptem az “útra”. – 3.rész

Sziasztok! 

Nem tűntem el, szerencsére kezd rendeződni ez a “vírus mizéria” a vendégeimet illetően is, így lett munka bőven. Mondhatni 7 napból 6 nap a teremben vagyok. A blogolást tényleg aktívabbá kellene tennem, mert így sosem érek a végére a “sztorimnak”. 😀 

Szóval 2010. kezdetét vette a diéta az első versenyszezonomra. Bodysport kupa, és a SUPERBODY. Mind a két verseny már akkor is kiemelt volt a versenyzők naptárában itthon. Sajnos a tömegnövelésem végén nem emlékszem mekkora lehetett a testsúlyom, de emlékeim szerint közel 100kg körül lehettem. Nyilván a minőség nem volt valami “top.” 🙂 Az akkori edzőtársammal Kovács Zolival folytattam az edzéseket, és az ő javaslatára kerestük fel Eszteró Zsoltot Szegeden. Zsolti már egy rutinos versenyző volt, úgymond szívesen segített nekünk a pózok elsajátításában. Havi rendszereséggel jártunk fel hozzá, némi információt gyűjteni mit hogyan kellene pontosan. Ez igazából nekem volt lényeges, mivel semmilyen sejtésem nem volt /mit, mikor, mennyit, hogyan?/ kellene ennem, innom vagy bármi. Kemény hetek következtek, akkor abban a tudatban voltam, hogyha minél inkább leszorítom a szénhidrátbevitelt annál szárazabb leszek, és ez folyamatosan fenntartható állapot, vagyis picit mindig lejjebb viszem a szénhidrátot és szépen javul a forma. Milyen jól hangzik, nem? Na persze, korántsem volt így. 😀 Egy bizonyos szintig szépen alakult minden, de bekövetkezett a stagnálás. Nagyon makacs, és önfejű voltam vagyis semmilyen “kiugró” módszert nem akartam alkalmazni, mert úgy éreztem az “csalás” lenne a diétámban. Tényleg a legjobbra törekedtem, és sajnos abba a hibába estem, hogy igazán senki másra nem hallgattam. 12 hét volt a diéta a Bodysport kupáig, rá egy hétre következett a Superbody. 
Durván 82-83kg körül lehetett a “versenysúlyom” a Bodysportra. Azért tettem idézőjelbe ugyanis, volt még rajtam bőven zsír is, és víz is. 😀 Köszönhetően a makacs fejemnek. Nyilván ahhoz képest, ahonnan indultam nagyszerű formabeli különbséget sikerült összehozni, de ez egy nívós versenyen kevés. 
Eljött hát a Bodysport napja, junior kategória regisztráció megtörtént. Hatalmas nevek jelentek meg, akiket eddig csak fórumokról, internetről láthattam. /például Polyák István, Nagy Hunor/ Ha jól emlékszem 21 versenyző volt a kategóriámban. Nem is fértünk el egy színpadon. Lámpaláz, vagy bármilyen rossz érzés nem volt bennem, élveztem, hogy ott lehetek és megmutathatom magam miért is dolgoztam. A pózolás sajnos kicsit kapkodósra sikerült, sokan voltunk, gyorsan kellett reagálni mindenre. Ebben nem volt rutinom még, de igyekeztem helytállni. 
Pár óra elteltével szólítottak a döntősöket, és IGEN benne voltam én is! 🙂 Itt a top10-et jelentette a döntő. Végül akkor a 10.helyen sikerült végezzek. Mondhatni picit rossz érzés volt, de reálisan láttam a többieket valóban sokkal jobbak voltak nálam. Én akkor 20 éves voltam, és a felső korhatára a junior kategóriának 23 év volt. Úgy álltam hozzá, hogy még van 3 évem felnőni hozzájuk.
Szóval a tanulságot levontam, volt egy hetem a Superbody-ig. Ott tudtam viszont, hogy a felső korhatár 20 év, tehát akár esélyes is lehetek egy jobb helyezésre. A fejemben az volt, hogyha a legjobb 5-ben benne vagyok sikeres volt a verseny. Irreális elvárásaim nem voltak magammal szemben, mindig is reálisan tudtam elhelyezni magam.
A formán egy hét alatt javítani nem tudtam, viszont látva az indulókat bizakodóbb voltam, mint a Bodysporton. Maga a színpad is “könnyebb” volt, tudtam már hogy körülbelül mi az a tempó, ahogyan szólítanak minket, és mire mennyi időnk lesz. A lényeg pedig, hogy életem második versenyét ráadásul pont a SUPERBODY-t sikerült megnyerjem! 🙂 Akkor még két Teenager kategória volt, és az összevont alapján hozták ki a győztest. Őszinte leszek napok kellettek hozzá mire tudatosult maga a győzelem ténye. Hihetetlen jó érzés volt, nagyon nagy önbizalmat is adott a jövőt illetően, és azonnal munkába is kezdtem, hogy 2011-ben egy sokkal jobb “Plumbás Ádám”-ot láthassanak a színpadon.

Hamarosan folytatom. 🙂

favouriteLoadingHozzáadás a kedvencekhez

Megosztom ezt a cikket

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük