Átváltozás, azaz ráléptem az “útra”. – 2.rész

Kicsit megcsúsztam a folytatással, de hol is folytattam? Ja, igen ott, hogy 17 évesen pár hónap edzés után “izmosnak” láttam magam. 😀 Végülis minden viszonyítás kérdése, a kezdeti formától nézve valóban látványos volt a változás, és ezt a környezetem is megjegyezte. Teltek a hetek, hónapok a kezdeti csapatunk létszáma eléggé leredukálódott, konkrétan már csak én jártam rendszeresen. Bár lassú volt a fejlődés, mondhatni szinte semmi mégis megszerettem magát a mozgást, ezt a sportot. Jól esett, más volt a közérzetem, és úgy ám blokk jobban éreztem magam a bőrömben.
18 éves születésnapomra kaptam egy kombinált állítható padot, amihez tartozott egy scott-pad, és egy lábnyújtó rész is. Volt 80kg súlyom, összeszerelhető kézisúlyzók, egyenes rúd, francia rúd. Ezzel a kb. 10m2-es szobámban gyakorlatilag teljesértékű edzést tudtam végezni, lent a házunk mellett pedig volt egy kapu, amin húzódzkodni tudtam. Kicsit utánajártam a dolgoknak, próbáltam informálódni minden irodalomból, weboldalakról és összeállítottam egy edzéstervet magamnak. Ezt rendszeresen immár heti 5 alkalommal csináltam. A fejlődés látványos volt, a súly is elkezdett gyarapodni csak nem abban a minőségben, amit vártam volna. 😀 Igen, a hiba az étkezésben volt és nem tulajdonítottam túl nagy figyelmet rá. Edzés után ittam egy protein turmixot és csókolom, ezen felül amit értem megettem. Elég sokáig ebbe a makacs hibába estem, ráadásul a lábedzés fogalma ismeretlen volt számomra. Volt egy viszonylag izmosabb vádlim a többi meg nem számít úgy voltam vele. 🙂 
Durván így edzettem kb. 19 éves koromig. 
Az áttörés ezután következett be, anno Gyulán járt Vörös Zoli szemináriumozni, és teljesen átszellemülve beszélt a lábedzés fogalmáról. Illetve, hogy aki nem lábazik az nem férfi. Na ez így megragadt a fejemben nagyon! Komoly 5-5kg volt a rúdon, és ezzel kezdtem neki. Közben végig az járt a fejemben, amiket mondott és óriási motivációt nyújtott akkor. 2 hónap után, 100kg-ba guggoltam 2-3 szabályos ismétlést. Látványosan fejlődni kezdett a combom, és ez arra sarkalt, hogy még több munkát tegyek bele. Eközben már az étkezéseim is rendben voltak, több év után értem fel ésszel mekkora jelentősége is van a sportban ennek. Ég és föld volt a különbség mind erőben, mind a fejlődést tekintve és egyre komolyabban érdekelt az egész életforma már. Természetesen még többet akartam, még jobb és nagyobb lenni, illetve nagyobb tudást is szerezni miként is lehetne ezt véghez vinni. A testsúlyom ekkor kb. 90kg körül volt, elfogadható minőségben. 
2010 év elején járunk, megfogadtam abban az évben, hogy igenis megmutatom mindenkinek mit tudok kihozni magamból és versenyezni fogok. Olvastam, hogy létezik Teenager kategória, valahol pedig Junior kategóriának hívják, na akkor ez pont jó lesz nekem. Láttam a többi srác képét az újságokból, és nem láttam elérhetetlennek, hogy ott tisztesen helytálljak. Az akkori edzőtársam/segítőm Kovács Zoltán mellettem állt mindenben, Ő volt az aki szinte mindenre megtanított a sportban. Az alapokat lefektette. Hihetetlenül motivált ember volt, megismerkedtem általa a kemény edzés műfajával./illetve milyen is egy lábedzésen behányni. 😀 / 
Tudatosan felépítve az egész évet küzdöttem az őszig. Két verseny volt kinézve a Bodysport Kupa, és a SUPERBODY! A Superbody már akkor is fogalom volt, legendák fűződtek a nevéhez, és nagy álmom az volt, hogy a Teenager kategóriát sikerüljön megnyerjem.

Ígérem hamarosan folytatás, most jön a java… 😉

Hozzáadás a kedvencekhez