A kezdetek.. – 4. rész

Az előző részt a 2014-es év végével fejeztük be. Most előszőr átlépünk 2015-be és elmesélem, hogy mik történtek velem, majd a következő részben 2 évről fogok írni.

A következő évben ismét egy kínai blokkot ajánlottak fel, ugyanabban a vázban csak 180 köbcentivel. Mivel 14-ben a félelmeink ellenére bevált ezért nem tartottunk tőle, tehát ezzel kezdtem meg az évet. Már az első köreim és edzéseim után éreztem, hogy itt valami nincs rendben. Az első legnagyobb problémám a motor rezonálása volt menet közben, ami annyit jelent, hogy nagyon rezgett a motor alattam és nagyon nem volt komfortos. Ezzel nagyon sokat kínlódtunk, de a többes szám alatt apukámat és segítőit értem, akik nagyon-nagyon sokat szenvedtek vele, hogy jó legyen a motor. Volt, hogy éjfélig, vagy hajnalig próbáltak megoldást találni rá, de egyszerűen semmi sem jött be. Majd amikor összejött végre és nem rázott a motor, jött egy újabb hiba..

Az új hiba pedig a rángás volt. Igen, a rángás. Az hogy ez mi is volt pontosan és miért, azt a mai napig nem tudjuk. Valami valószínűleg a fogaskerekekkel lehetett de, hogy mi az egy nagyon jó kérdés. Ez a „rángás” annyit jelentett, hogy amikor kigyorsítottam egy kanyarból és elkezdtem húzni a gázt megtorpant a motor majd újra elkezdett menni. Tökmindegy volt, hogy mit csináltam ez folyamatosan előfordult. Sajnos ez nagy hátrányt jelentett mindenkivel szemben és időben is sokat elvett..

Ha ez nem lenne elég egy csodálatos év kezdéshez, akkor ez után jött a teljes zűrzavar. Apával már a motor visszaadását és ennek az évnek a teljes elfelejtését fontolgattuk, amikor elkezdett teljesen random folyni a motorból az olaj. Gondoltuk, hogy valami kis hiba csak megcsináljuk és jó lesz. Egy ideig jó is volt, aztán a következő edzésen megint folyt az olaj. Újra megcsináltuk. Újra elmentünk tesztelni és akkor furcsa módon jól működött minden. Aztán egy nap lementünk edzeni Kakucsra (tisztán emlékszem minden pillanatára annak a napnak) felmentem a pályára, mentem két kört és furcsa illatot kezdtem érezni. Kiállok apához. Vajon mi lehetett az? Persze, hogy olaj! Na, ez volt az a pillanat, amikor neki és nekem is szerintem érthető módon elege lett. Összepakoltunk és az autópályán hazafele tartva megbeszéltük, hogy visszaadjuk a motort és majd kitalálunk valamit. Így is történt.

(itt végeztem az első helyen, majd a levezető körben megadta magát a motor.)

Az elkövetkezendő versenyeken csak azért, hogy formában maradjak a HONDA NSR50-es motorommal indultam. Nagyon nem voltam formában. Éreztem magamon és mindenki látta, hogy nem az a Bálint megy a pályán, aki 2014-ben megmutatta, hogy mit is tud. Szerintem ez az akkori nyomás, stressz és teljesítési kényszer miatt lehetett.

Év vége fele kitaláltuk, hogy mi lenne, ha kipróbálnám az oktatómnak az edzőmotorját a Yamaha R125-ös gépet. És így történt meg az első nagyobb kategóriába való belekóstolásom. A lábam is alig ért le, eleinte még nekik kellett „elkapniuk” ha meg szerettem volna állni. Ennek ellenére is nagyon tetszett, és nagyon élveztem. Az utolsó edzéseken már nagyon jól mentem, a saját köridőm volt a legnagyobb ellenfelem, amit folyamatosan javítottam és javítottam. Ekkor látta meg újra mindenki azt a Bálintot, akire 14-ben felfigyeltek. Majd vége lett ennek az évnek is és onnantól kezdődött a fejlődés és tanulás korszak!

Végül ezzel a motorral a legjobb eredményem egy 1. hely volt, aminek nagyon örültem, hiszen ezt az év első versenyén értem el, de sajnos nem tudtam, hogy onnantól kezdve csak lefele fog menni a görbe. 

Tartsatok velem a következő részben is, mivel egyszerre 2 évről fogok nektek mesélni!

Hozzáadás a kedvencekhez