A kezdetek.. – 3. rész

Ismét elérkeztünk a „kezdetek” Blogom következő részéhez! Mint írtam a mostani kiadásban a 2014-es évemről lesz bővebben szó.

2014 Telén kihirdetésre került egy MiniGP névre hallgató kategória, ami rögtön felkeltette az érdeklődésünket. Ez a sorozat lényege az volt, hogy mindenki egységes motorral induljon, amit a Daróczy Motorsport épített meg mindenkinek. Ez a motor egy 140 köbcentis kínai blokkal volt felszerelve. A kínai hallattán mindenki, mint mi is kicsit megijedt, de más választásunk nem volt, úgyhogy beneveztünk. Egyébként teljes mértékben pozitívot csalódtunk benne.

Már az első tesztek során tetszett a motor, pár beállítást el kellett találnunk rajta és már jó is volt. Élveztem vele motorozni és tudtam, hogy egy jó szezon lesz az idei. Szerencsére így volt ezzel Babonics Márk is aki szintén nagyon hamar ráérzett a motorra és jobbnál jobb időket motorozott vele. Hamar egyértelművé vált, hogy nagy riválisok leszünk.

Így is lett. Az első versenyen, Sárváron egyszer Ő lett az első majd Én. Ez majdnem minden versenyen így volt, hol Ő végzett előrébb hol pedig Én. Azt tudni kell, hogy minden versenyhétvégén 2 verseny volt. Dunaszerdahely volt a következő állomás, ahova egy kicsit betegen érkeztem, de teljes mértékben motiváltan. Itt is egy 1. és egy 2. hellyel gazdagodtam, még úgy is, hogy az első versenynap előtt hőemelkedéssel küzdöttem! Sokszor csak akarni kell, és bármi sikerülhet!

Majd teltek a versenyek, mindegyiknek hasonló kimenetelei voltak, de aztán elérkezett az elátkozott kecskeméti pálya. Nagyon jó formában érkeztem meg a pályára és éreztem, hogy egy sikeres hétvégének nézünk elébe. Így is volt! Minden jól ment az Időmérőig.. Sajnos a pályának egy kisebb hibájából hatalmasat estem, mivel ahogy kisodrottam a rázókőre hiányzott belőle egy darabka, amibe belementem és teljesen elvesztettem a motornak az elejét és a következő képem az, hogy a motoron fekszek. Rögtön piros zászló, mentő. Szerencsére jól voltam, de ahogy felálltam csak arra tudtam összpontosítani, hogyan tudnék visszamenni a pályára, de sajnos a motor romokban volt így be kellett fejeznem a mért edzést. Amikor meghallottam, hogy az első helyen állok nagyon megörültem, de kicsit eltört a mécses mivel tudtam, hogy lenne még benne és így ha megelőznek nem fogom tudni visszavenni a vezetést. De nem vették! Ez hatalmas erőt adott nekem és onnantól már csak a versenyre tudtam koncentrálni.. A versenynek a kimenetele ismét egy 1. és egy 2. hely lett. Ez egy örök emlék maradt.

Az utóbbi hétvége után volt még egy verseny majd visszatértünk az „elátkozott pályára” az év utolsó versenyére. Igen, még az előbbiek után is így hívom, tehát sejthetitek, hogy mi történt ismét. Jól ment a hétvége azonban az Időmérőn az 5. helyet szereztem meg. Itt még minden rendben volt. Aztán eljött a verseny ideje, ahol a 2. helyről induló motoros sajnos nem tudott elrajtolni Én pedig ezt nem láttam, mert keresztbe átmentek előttem ennek a vége pedig az lett, hogy már egy 50km/h-val belecsapódtam hátulról, belém pedig még egy Szlovák srác. Piros zászló, mentő, ijedtség. Sose éltem még át ilyet. Annyit éreztem, hogy iszonyatosan fájt a lábam. A mentősök megállapították, hogy csak zúzódás tehát nem volt kérdés, hogy indulok e a versenyen. A rendezők csak miattam csúsztattak a programon 20 percet, hogy Apa és a segítői rendbehozzák a motort. Nagyon nagy munka volt, innen is szeretném ismét és még ahányszor lehet megköszönni a segítséget! Én addig elmentem a sportmasszőrhöz, aki össze tapezte a lábam, és irány vissza a motorhoz. Elindultam ugyan a versenyen, de hatalmas fájdalmakkal így csak az 5. helyen értem célba mind a két versenyen. Sajnos mondhatnám, hogy így is hősként végig mentem a versenyen és jól zártuk az évet, de ezzel a hétvégével elment 1 azaz 1 ponttal a Bajnokság is. Így a magyar bajnok nem más lett mint Babonics Márk. Sokan nekem szentelték ezt a bajnokságot, de ez sajnos közbe szólt és bármennyire szerettem volna, ennyi volt abban a hétvégében.

Köszönöm, ha végig olvastad, remélem ismét érdekes tartalom volt, a következő részben pedig áttekintünk 2015-be és az első nagylépcsős kategória lépésembe 2016-ba.

Hozzáadás a kedvencekhez